Állj fel!

11

DUPLA KILAKOLTATÁS

Harmadik csapás

A gyerekek szépen fejlődtek, okosodtak, Józsika 47-be iskolába ment, jó hallása volt, így zongorára is járattam, Norbert nevű paptanárhoz. 49 nyarán, már Bödike is készült az államosított Angolkisasszonyok helyén lévő iskolába, a kertünk is megszépült, csak férjem hiányzott.

49 aug.1.-én, ebéd után, a nagy melegbe Balatonalmádiba mentünk a gyerekekkel, Elzával fürödni. Hazaérve nagy meglepetésben volt részünk. A gyerekek meglátták az első teraszon várakozó mosolygó édesapjukat. (Volt ideje rendbe hozni magát, anyámtól megkapta az összekészített öltözetét, a szürke eszterházi kockás öltönnyel)

A nagyok megismerték és örültek, Mártika azt kérdezte: "Ki ez a bácsi?"

Nem sokat mesélt a közel öt éves kényszerű távollétéről. Nehezen szokott hozzá a mi relatív jólétünkhöz az éhezés, nélkülözés után. A hadifogság legjobb étele a csalánleves volt. Csak később árulta el, hogy a vérhas járvány őt is leterítette, teljesen lefogyott, koplalnia kellett, hogy életbe maradjon. Felépült, tornázott, amikor a többiek aludtak. Reumát is szerzett, mert egy helyen betonon aludt egy hónapig, csak a köpenye védte.

Új élet köszöntött ránk.

Iskola kezdéskor, Bödikét tanította írni, Jóskát is próbálta nevelgetni, mert szerinte a 3 nő, teljesen elkényeztette.

Állást nem tudott szerezni, a ház körül próbálta hasznossá tenni magát. A szükséges felújításokat elvégezte, a folyosót kifestette, kertészkedett.

Októbertől elment szőlőmunkásnak Vörösberénybe, következő években aratott, cséplőgép mellett vállalt munkát. 1951 ősztől, a herendi erdőgazdaságnál fakitermelő lett, így tüzelőre nem volt gondom.

Megpróbáltam a kedvébe járni, 49. karácsonyra Doxa órát kapott, a gyerekeknek meg zongorát hozott a Jézuska. Nagyon haragudott a költekezésért, bizonytalannak érezte a jövőt. Sajnos borúlátása nem volt alaptalan.

50 elején beköltözött hozzánk egy rendőr a családjával, anyám jól kijött velük, egyszer még egy görögdinnyét is kapott tőlük.

A házunk alatti kastélyba az oroszok helyett, ÁVH. parancsnokság létesült, ehhez parancsnok is kellett.

A kastély kicsinek bizonyult, a kertünk oldalához a gyönyörű kilátást megszüntetve, elkezdtek építeni egy házat, a földszintjén garázsok, raktárak, az emeletén a kertünkre nyíló ablakokkal, szobák kaptak helyet. Ez lett a "belső laktanya", mert később megépült a Pápai úton a külső ÁVH laktanya.

1950. nyár elején kaptunk egy rövid felszólítást, hogy 24 órán belül hagyjuk el a házat.

Először is lakást kellett sürgősen keresnem, aztán a szállítást és a csomagolást megszervezni. Mivel a városba volt a munkám, nem akartam messzire költözni. Találtam, kicsit lejjebb szemben, a Karácsony ház magas földszintjén, 2 szobás lakást. Másnap estére kipakoltuk a házat, mi is vittük magunkkal a fürdőkádat. A zongora szállításához, erős embereket nehezen találtam.

Fájó szívvel hagytuk el a másodszor felújított házunkat.

A kinevezett ÁVH parancsnok az Alföldről érkezett családjával, még aznap éjszaka.

Pár nap múlva, küldtek egy cetlit, hogy papírozzuk be az ablakainkat, mert belátunk az ÁVH udvarára. Csak iskolai kék csomagoló papírt lehetett kapni, úgyhogy félhomályban voltunk nappal is. Ez sem volt számukra megnyugtató, 2 hónap múlva felszólítottak: haladéktalanul távozzunk.

Akkor úgy gondoltam, hogy a város szélére kell, költöznünk. Szerencsére éppen kiadó volt az Endrődi utca legvégén, a Rózsa építőmester családi háza. (épített magának egy új házat)

Újabb költözés, a nehéz dupla sütős tűzhely, zongora. A fürdőkád az udvaron kapott helyet, esővíz gyűjtő lett belőle.

Az udvart az augusztusi szárazságban nehéz volt zölddé varázsolni. Férjem hajnalonként mikor még hűvös volt a Gulya dombról talicskával hordott haza gyeptéglát. 3 lépcső vezetett a konyha és "kóter" bejárat előtérére, amiből pár év alatt árnyékos, rózsával befuttatott terasz lett.

Vízvezeték nem volt a házban. Az utcán lévő kútról, a gyerekek hordták a vizet, kis kocsira pakolt két kannával és 30 l-es fazékkal. Szerettek vízért menni, mert a kút mellett volt egy hinta, ahol mindig voltak utcabeli gyerekek. Csináltattunk egy tölcséres csövet, amit a kútra lehetett akasztani és egy faéket, hogy ne kelljen nyomni. A nagymama kiállt a kapuba és onnét figyelte, nehogy bajuk essen. Kerekes bádog kádat húztunk be a konyhába fürdéskor. Szemét szállítás itt nem volt, úgyhogy férjem ásott egy szemétgödröt, gerenda kerettel, kék-lila kerti nőszirom virágzott körülötte.

Nagy kertünk volt, tyúkot, libát. disznót neveltünk.

Anyám megtanulta a tyúk ültetést, kiscsirke nevelést, a libatömést. A libavágás is nagy munka volt. A libatoll fosztása gőzöléssel történt. (a ráterített vizes ruhát faparazsas vasalóval)

Ősszel kéthetente volt libavágás, a libazsírba lesütött libamájat vitték a gyerekek, egész télen tízóraira egy almával.

Gyerekeknek hinta és gyűrűhinta, sárga szilva fa köré hajnalkával befuttatott játszó bungaló, a kiscsirkéknek a bokrok alatt dróthálóval elkerített terület, a disznóknak nyárra egy árnyékos kifutó, a tyúkok a komposzt dombon kaptak naponta két ásónyomnyi friss gilisztát, a kertvégébe fészer.

Anyám kenyeret dagasztott hetente kétszer, a gyerekek elvitték a pékhez iskola előtt, du. érte mentek.

Ötvenes évek elején élelmiszerhiány volt, a kenyeret is jegyre adták.

Férjem földet bérelt, az állatoknak megtermelte a kukoricát, napraforgót, krumplit, tököt. 55-ben a 14 éves fiam és 12 éves lányom volt részes aratásnál a marokszedője, Mártika meg teregette a kötelet. Azt szerette volna, ha én viszem az ebédet, de fontosabb volt, hogy valaki pénzt is keressen. Bödike jött haza biciklivel az ebédért, amit anyám főzött. 

Anyám sokat dolgozott. A háztartás vezetés, az állatok etetése mellett, még az 52 nyarán született Annikámat is rábíztam négy hónapos korától.

Délután Elza húgom foglalkozott a gyerekekkel, ő akkor már a Nagy Textilben volt terv és statisztikus, az irodából előbb ért haza, mint én az üzletből.

Közel volt a Fejes völgy, (ott létesült később az állatkert) odajártak a gyerekek szánkózni, síelni. Korcsolyázni is lehetett a közelbe, a kutatónál locsolták fel a teniszpályákat.

A nagymama késő délután már nem engedte a lányokat a városba, így fogadtam egy zongoratanárnőt, aki kijárt hozzánk tanítani őket, a fiamat már más érdekelte.

Mindig a gyerekekkel ebédeltem, közben megbeszéltük az iskolai eseményeket, vacsoránál a délutánt mesélték el.

Hála istennek egészségesek voltunk, leszámítva, hogy az isiászom miatt nehéz volt reggel és délután a Jeruzsálem hegyről begyalogolni a városba és vissza.

(Férjemet a reumája kínozta, biciklivel ment télen-nyáron, hajnalba a Márkótól még 4-5 km-re levő erdőbe. A gyomrát nagyon megviselte a sok füstölt hús. Évekig cickafark fű teával tartotta karba a panaszait.) Fájdalmakkal nem törődve, tettük a dolgunk.

Nehézségek mindig adódtak, pl. megoldást kellett találnom, Mártika elkülönítésére mikor skarlátba esett, és két szobában laktunk 8-an. (kórházzal fenyegettek, az éléskamrába került az ágya)

A csirkevész fiamat nagyon megviselte, mert neki kellett tartani a csirkéket, míg a férjem a csőrükbe öntötte a gyógyszert. Ha a gigájukra ment, azonnal, megdöglött a fiam kezében, ő azóta nem eszik csirke húst.

Az ötvenes években nem lehetett üzletben jó minőségű ruhaneműt kapni. Nem voltunk annyira gazdagok, hogy olcsó holmikra költsük a nehezen megkeresett pénzünket. Családunk mindig csináltatott ruhában, cipőben járt. Sziszifuszi küzdelmünknek volt értelme, mindent megkaptak a gyerekek, pl. minden iskolai kiránduláson részt vehettek.

Következő fejezet>>

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat