14
ÚJRAKEZDÉS
1956 év júniusában iparengedélyt kértem és kaptam, harisnyakötésre és szemfelszedésre. A kereskedelmi vállalat sértegetését már nem kellett elviselnem.
Újra a magam ura lettem. A kuncsaftok nem jöttek ki az Endrődi utcába, így a városban, első emeleti szobát béreltem. Vettem egy körkötőgépet, megtanultam harisnyát kötni és szemfelszedő géppel dolgozni.
Aki még nem hallott az átkötött harisnyáról annak elárulom, hogy két rossz hozott nejlonharisnyából kötöttem, egy rugalmas csík nélküli, vagy 5 forinttal drágábban, fekete csíkkal strapabíró harisnyát. Abban az időben drága volt a nejlonharisnya, tehát megérte 55 forintot kifizetni érte. Egy vastag és két üvegszálból (aki vékonyabb harisnyát akart, annak 3 üvegszálból) Akkor még a lányok asszonyok szoknyában jártak, nélkülözhetetlen ruhadarab volt a harisnya. Később vettem még egy gépet, hogy este otthon is tudjak kötni. Zokni kötéshez, szereztem egy gumizó feltétet és vékony gumit.
A háború után megismert (oroszul tudó) Erzsike egyedül nevelte két gyermekét, neki is segítettem azzal, hogy ő csinálta a ketlizést. (orrvarrást) 5 forintot kapott egy párért.
A használt harisnya fejtése speciális munka volt, ezt 11 és 13 éves lányaimra bíztam. Megtanulták a takácscsomózást, mert a szakadt harisnya szálát sok helyen kellett összekötni.
A fejtéshez, ezermester fiam készített kis motorból, egy spulnizó gépet.
A harisnyakötő gépet kézzel tekertem, a vállam pár év alatt eléggé tönkre ment.
A lányoknak a harisnyafejtés jó zsebpénzt biztosított, mert 5 forintot kaptak egy párért. (Az apjuk egy félévi ötösért adott nekik 5 forintot)
Megtapasztaltam a kereskedő és az iparos közti különbséget, az iparos csak azt tudja értékesíteni, amit legyártott. (Kereskedésre még nem lehetett engedélyt kapni.)
Az emeleten kevesen találtak meg, ezért megkerestem Regényi órás és látszerész urat, aki ott maradhatott a régi üzletem felében. Jó tett helyébe jót várj, most ő osztotta meg velem a műhelyét, közös bejárattal, közös kirakattal.
1957 tavaszán, újra a Kossuth L. utca 1. sz. alatt dolgoztam.
Kötő iparos tevékenységemet kezdtem bővíteni, kötött sapkával, kézimunka előnyomással, bár a spiritusz szagnak a mester nem örült, azt később abbahagytam.
A sík kötő gépem visszaszállítása ügyébe, Bödikével mentünk Pestre, nagynénémnél, Katica mamánál aludtunk és megnéztük a Csárdás királynőt. 60 nyarán nagylányom szétszedte, a tűket petróleumba áztatta, kitisztította a két tűágyat, üzembe helyezte a gépet. Érettségije után két évig kötötte nekem a sapkákat. Én összevarrtam, Nagymama bolyhozta, Mártika csinálta rá a pompont. Blúzokat, pulóvereket, ruhát is kötött rajta.
Öt nyugodt év egy helyen, de 62-ben valaki kiigényelte az üzletünket. Mi ekkor már nem tudtunk utcafronton üzlethelyiséget szerezni, az 5-ös szám alá, mindjárt a kapualjtól balra költöztünk a Regényi úrral, egy kisebb műhelybe. Télen majd meg fagytunk, olajkályhával fűtöttünk..